me: is it weird to talk to yourself?
me: no
More you might like
Lassan másfél éve nem beszéltünk, és most a semmiből elkezdtél hiányozni. Eszembe jutott a sok közös emlék, a sok együtt töltött idő, mikor még a legjobb barátomnak hívtalak. Azt hittem hogy ez a barátság tényleg örök, hisz egy random napon ismerkedtünk meg több mint 3 éve, és olyan hirtelen találtunk közös hangot hogy az hihetetlen. Annyi mindent tudnék mesélni hogy mik történtek eddig, hogy nem is tudnám hol kezdenék neki. Remélem még mindig bevan kapcsolva az értesítés a blogomhoz hogy lásd hogy posztoltam, s remélem látod ezt is, meg azt is hogy rettentően hiányzol, azt kívánom bár minden a régi lenne. Mindig is veled képzeltem el a jövőmet, hogy egyikünk sem fog megházasodni és mogorva öregek leszünk 70 macskával és 70 kutyával egymás szomszédságában. Rengeteg mindenen átsegítettél, rengeteg dolog hozzád köt, sajnos ez a sok emlék meg ez a tátongó üres lyuk is amit magad után hagytál lassan másfél éve. Jobban hiányzol mint bármi más a világon.
